| Film a
Kárpátia Zenekarról |
| Interjú Bicskei
Évával: -A film rendező-producere, Bicskei Éva így mesélt a filmről a bemutatása előtt: "A Kárpátia zenéjét régóta szeretem, meg általában ezt a műfajt is, de egyáltalán nem vagyok egy „rock-lady”. Mindössze az történt, hogy egy koncert után felmentem a zenekar öltözőjébe és megkérdeztem Petrás Jánostól, hogy mit szólna hozzá, ha csinálnánk róluk egy filmet, mire ő: „Jó, csináljunk”. Úgyhogy ez a mozi tulajdonképpen egy hangulatból született, amikor ott a közönség között eltalál egy dal, megjelenik rá egy kép, ami aztán elindul a maga útján, hozza magával a többit és úgyse hagy nyugodni, amíg filmmé nem formálod. Ez a „Jó, csináljunk” 2016 januárjában hangzott el, az, hogy megszülethet a film, egy éve dőlt el és most készülünk a bemutatóra." -Rock zenekarról lévén szó, a néző leginkább egy koncertfilmet vár poénokkal fűszerezve. Ez a film nem egészen ilyen… "Ez a 70 perc egy zenés film, de nem csak az. Egy koncertfilm, de nem csak az. Egy klip-film, de nem csak az. Egy dokumentumfilm, de nem csak az. Ezekből mindből mozaikként áll össze a zenekar portréja. Úgyhogy nem csak arról van szó, hogy fölvettünk egy koncertet jó sok kamerával és a dalok között mindenki mond „valami” vicceset. A zenekari tagokon kívül több mint húsz szereplője van a filmnek (művészek, élsportolók, közéleti személyiségek), közel harminc helyszínen, négy koncerten forgattunk, több mint ötven dalból hangzik el részlet, s van olyan is, amihez mi forgattunk klipet." -A dokumentumfilmeknél az a szokás, hogy a rendező jó alaposan körbejárja a témát, belemélyed, netán „beépül” abba a közösségbe, akikről a történet szól. Ennél a filmnél is így történt? "A forgatókönyv megírásában a zenekar tagjai nagyon aktívan résztvettek, együtt találtuk ki, hogy ők hogyan is jelenjenek meg. A filmben mindegyikükről készült egy-egy mini portré, vagy inkább etűd – ez a pár perc film a filmben, mondhatni csak az övék. Hihetetlen élmény volt belelátni az életükbe – mintha egy második, „super back-stage”-ben járnék. Ami rendkívül zavarba ejtő volt, az a nulla sztár-allűr, a közvetlenség, az őszinteség. De nemcsak az ő életükbe sikerült belelátnom, hanem a közönségébe is. Ők hihetetlen összetartó közösséget alkotnak, hiszen a koncertek által barátságok kötődnek, szerelmek szövődnek és ezek a kapcsolatok messze túlmutatnak a koncert-találkozásokon. Szeretni való, befogadó csapat, akikhez, ha bekopogsz, be fognak fogadni. Így volt ez velem is. Tökéletesen igaz, amit Petrás János szokott mondani: A Kárpátia zenekarnak nem közönsége, hanem közössége van." |